| Délutáni kávé a nagyi csészéjéből |
|
|
|
| 2011. március 23. szerda, 14:44 |
|
Kávézni jó dolog. Bár én a kávé illatát jobban kedvelem, mint a méregerős feketét. Sőt igazából magát a szertartást kedvelem, a tevékenységet, ahogy elkészül, vagy már kavargatható a csészében, no és legfőképpen nem egyedül jó ezt tenni, hiszen lehet beszélgetni közben, figyelni az embereket, meg a világot. Kétségkívül a legjobb az igazi, békebeli kávéházi hangulat, a gyors és divatos kávézó-láncok mellett szerencsére még bőségesen találni ilyen helyeket. Történetesen, ha se kávézó, sem egy csevegésre vágyó jóbarát nincs a közelben, otthon is megteremthető ez a hangulat, igaz kell hozzá pár kellék, néhány patinás, régi kávéscsésze. Érdekes megfigyelni az embereket, hogy ki mennyire kedveli, vagy épp ragaszkodik régi tárgyakhoz, akár múzeális darabokhoz, melyek generációkon át öröklödnek, vagy épp egy régiség boltban, piacon találunk néha már kopottas, de még jól használható tárgyakat. Engem valahogy mindig vonzott a régi tárgyakat körül ölelő hangulat, nem feltétlenül az értéke, vagy a szépsége, inkább az a titokzatosság, ami körül lengi ezeket a darabokat. Ki használta, kié volt, milyen történetek fűzödnek hozzá. Szerencsés vagyok, mert a család több ágától van néhány, kedves, régi tárgy a környezetemben. Igaz ritkán veszem elő a mindennapi kávézáshoz, nagyobb családi összejövetelkor pedig jó, ha kettő egyforma akad a régi darabokból :)
Kicsit jobban körül nézve a vitrinben: egy rézfedelű, rézfogantyús porcelán kávékiöntő, két kis kávéscsésze, az aljukról már eléggé lekopott az írás, dátumot kerestem volna, de csak tippelni tudom a korukat, úgy 50-60 évesek lehetnek.
A végére egy összeállítás, ezek nem saját csetreszek, gyűjtésből valók, de mindenképpen a régies, kávézási hangulatot idézik.
|