“Ez a kor mintha már csak élni  akarna, szerep és küldetés nélkül. Én azt hiszem, így nem lehet élni.” (Márai Sándor)

A zene csodás, a klipp is hozzá remek választás, ám kivételesen Márai gondolatával nem értek egyet. Szerintem Márai korában is, és a mai kor emberének is van szerepe, küldetése - ha nem is tömegesen mindenkinek - de van. Sarkítva mondhatnám, hogy a mai kor embere a túlélés küldetését kapta, mindemellé rengeteg technikai fejlődést. A feladat az, hogy meg tudunk-e bírkózni ezzel a kettőséggel?

El tudjuk-e engedni a rohamos fejlesztést, és fejlődést, tudunk-e visszább lépni kettőt, és a természettel újra harmóniában élni, vagy szó szerint rohanunk előre, minél gyorsabb autókkal, minél nagyobb ütemben, minél magasabb plázákba, nehogy lemaradjunk valamiről, végig egy életen át.....

Miközben érezzük, saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy a természet egyre komolyabb jelzéseket küld az emberek felé, hogy elég és ne tovább! Ne rombolj, ne írtsd az erdőket, ne szemetelj, ne szennyez levegőt, vízeket, tengereket, erdőket, eközben az emberiség mintha vakon, vállrándítással rohanna tovább.  Úgy tesznek, mintha mindez nem ezen a bolygón történne, hanem valahol nagyon messze, az Univerzum túlvégén.

Én csak azt nem értem, hogy tényleg sokan nem veszik észre, hogy elfogy az út?