Műanyag mellek, por levesek, konzervek és számtalan E-forrás, mesterséges ízfokozók ételeinkben, kapcsolatainkban, életünkben.

Szabványdobozból kibontani, összekutyulni, egy kis forró vízzel leönteni és fogyasztani, elvégre fogyasztói társadalomban élünk igaz? Bár belátjuk, hogy mostanában mennyire rohanunk és nincs időnk semmire, de bőszen rohanunk tovább, mintha nem tudnánk, vagy nem akarnánk lassítani a tempón. Mert ez látszólag olyan egyszerű, sablonok szerint élni, tenni, néha már gondolkodni is. Tényleg arra vágyunk, hogy az életünkben minden könnyen kezelhető legyen a levestől a kapcsolatokig?

 Én azért bízom abban, hogy a gondolkodó és érző ember nem elégszik meg ennyivel.

Igaz ehhez biztosan kell egyfajta tudatosság, és igen: sokkal nagyobb kihívás egyszer csak felhagyni rossz szokásainkkal és körülnézni úgy igazán az életben! Mondhatni a nagybetűs Életben, vagy Létben. Átformálni a mindennapokat, életünket, gondolatainkat!

Sokan és egyre többen vágynak és indulnak el abba az irányba, ahol a természetesség fontosabbá válik, mint a gyors megoldások használata.

Sokan kerüljük például a konfliktusokat, azokat a helyzeteket, amikben ki kell állni az igazunkért, mert elszoktunk az előre vívő, értelmes vitáktól, mert sokakban egyre kevesebb empátia van, éppen ezért nem is tud másként tekinteni 1-1 helyzetre, mint csak és kizárólag a saját szemüvegén át. Hogy ez a szemüveg éppen rózsaszín, vagy lila, vagy épp zöld, mindegyis, vegyük le és tisztán nézzünk körül a körülöttünk lévő világban.

Bár az éppen futó reklámfilmekből, színes magazinokból árad felénk a cseppet sem véka alá rejtett üzenet: "fogd és vidd, használd és dobd el”  Ha elszakad a ruhád, bárhol tudsz a pénzedért venni egy másikat. Vagy ha éppen nincs pénzed akkor azt is tudsz venni.

És ha idegesít a párod, vagy a gyereked? Cseréljük le őket is? Ugye nem!

Az instanttal az a nagy baj, hogy egy ideig úgy tűnik remek, gyors és jó megoldás, ám hosszú távon semmiképpen nem tesz elégedetté, nincs valós tartalom mögötte, felejthető élményt nyújt. Körülbelül addig tart az élmény, amig a víz felforr és összekeveredik a csészében a kávépor.

Márpedig fontos dolog igazi, valós élményeket átélni, megízlelni az élet sava-borsát, érezni kell, ha édes, érezni kell, ha savanyú. Átvitt értelemben természetesen nemcsak konkrétan az ételekről teszek említést, hanem az emberi kapcsolatokról, sikereinkről, érzéseinkről is az instant tükrében.

Jobb, ha mi magunk is az igazi, valódi dolgokat részesítjük előnyben és gyermekeink részére a világnak azt az arcát tudjuk megmutatni, ami akkor is emberibb, ha néha fájdalmas, de nem helyettesíthető egy doboznyi, íztelen tartalommal.