A természetbe illeszkedő lakhelyek az emberiség első otthonai voltak. Évezredek alatt a lakással szembeni elvárások jelentősen megváltoztak; ennek megfelelően ma már kevesen élnénk barlangban, s nálunk a szalmakunyhók se túl népszerűek. Ellenben egy új, minden igényt kielégítő, nádfedeles vályogház, rönkfa ház, vagy modern, könnyűszerkezetes ház a természetszerető emberek érdeklődését felcsigázhatja, s ha sikerül kipróbálniuk és megismerniük, valószínűleg, ilyen „nomád” házat fognak épít(tet)ni maguknak. Lássuk,  miért!

A civilizált, betondzsungelekben élő emberek szükségszerűen diszharmonikus lények; nem találják helyüket a világukban, s nem ismerik természetes önmagukat. Kalitkába zártan mesterséges, civilizációs táplálékon élnek, létidegen tevékenységeket űznek, s állandó zajnak, illetve légszennyezésnek vannak kitéve. A kalitka-lét csupán azért elfogadható számukra, mert a kalitka fala egyfajta sajátos civilizációs kerítés: óv a betolakodó állatoktól, a negatív természeti jelenségektől – biztonságérzetet ad.

A kalitkában – tanuló, dolgozó, szórakozó kultúremberként – könnyen elfelejthető, hogy a természet gyermekei vagyunk, s erre igazán csak egy önfeledt, nomád nyaralás alkalmával ébredhetünk rá, mert jó hallani a madarak csivitelését, érezni a friss levegőt, s jó látni a természet fényeit, és megtapasztalni a viszonylagos kerítés-nélküliséget.

A természetbe illő, természetes anyagokból készült házak segítségünkre lehetnek abban, hogy valamilyen szinten visszacsatolódjunk a természetbe, megérezzük a lüktetését. A régi emberek persze azért laktak természetes alapanyagú házakban s természetesebb környezetben, mert nem volt számukra más alternatíva – nem tudták, hogyan készíthető pl. egy betonház, nem ismerték a műanyagokat; építőanyaguk a föld, a kő, az agyag (tégla), a fa és a szalma (nád) volt. Máshogy is gondolkodtak, természetszerűbb volt a világnézetük. Mi attól még nem alakulunk át természetes emberré, ha beköltözünk egy vályogházba; a civilizációs kerítések felszámolásához, a külső és belső harmónia megtalálásához szemléletváltásra is szükség van!

A környezet visszahatására megkezdődhet az átlényegülésünk, de a civilizációs mágnes általában olyan erősen fogja a kultúrától determinált lényünket, hogy ez kevés a gyökeres változáshoz. Szükségünk lesz villanyra, esetleg gázra s a meleg vízre is. Ha pedig már van villany, lesz a vályogházban televízió, parabolaantenna, számítógép, mosó- és hűtőgép, esetleg mikrohullámú sütő is. Ezért valójában csak a modern, luxus ökoházak elégíthetik ki a modern ember igényeit, ott nem kell fokozatosan becsempészni a kényelmet, mert ez alaptartozék. 

Könnyűszerkezetes ház

Amerikai típusú háznak is mondják. Nálunk sokan idegenkednek tőle, mert egyrészt nincs hagyománya, a magyar szem számára létidegen elem, másrészt egy téglaházhoz képest értéktelenebb is. Sokféle anyagot tartalmaz, például műanyagot is, nem tekinthetnénk hagyományos, környezetbarát épületnek, de kiváló hő- és hangszigetelő képessége, viszonylag olcsó kivitelezhetősége, minimális károsanyag-kibocsátása és gyors felépíthetősége okán feltétlenül környezetbarát háznak számít. A kifűtése gyors, tartja a meleget, ezért alacsony az energiaigénye, de az sem mellékes, hogy az építése után minimális hulladék keletkezik. A gyorsházakban igyekeznek környezetbarát anyagokat felhasználni, s elvileg kerülik az egészségre, természetre káros anyagok beépítését.
A tartószerkezete fából, a hőszigetelése általában kőzetgyapotból készül, míg a belső falak kialakításánál gipszkartont, falambériát s fenolgyanta kötőanyagú, alacsony formaldehidkibocsátású OSB-lapokat használnak. (Ezzel azért jobb vigyázni, hiszen a formaldehid rákkeltő anyag!…) Az ablakok, ajtók általában műanyag keretesek, a tetőnél polifoam habszigetelést alkalmaznak. Sajnos, talán azért, mert gyorsházról van szó, a felhasznált anyagok minősége általában kérdéses, s ezeknél a házaknál az emeletráépítés is problémát jelent. Legfeljebb a tetőtér építhető be, s egy kényelmesebb, nagyobb lakóterű gyorsház csak a zöldterület felesleges elvételével építhető meg. Oda, ahova például egy hatlakásos társasházat lehetne építeni, csak egy nagyobb könnyűszerkezetes házat lehet felhúzni, s hat család helyett csak egy család tudja kihasználni az adottságokat. Ez anyagilag is veszteséges, bár a család valószínű, éppen anyagi megfontolások miatt dönt a viszonylag olcsó gyorsház építtetése mellett, s esze ágában sincs üzletelni a telekkel. Lakni, élni jól lehet egy gyorsházban is, főleg, ha nem gondolunk arra, hogy ez egy „gyorsház”. Forgalmazói tartós épületként reklámozzák, s ha figyelembe vesszük, hogy Amerikában ma is állnak a harmincas években épített könnyűszerkezetes házak, igazuk is lehet. Vele kapcsolatban inkább az a legnagyobb gond, hogyha a gyerekek felnőnek, elköltöznek, a magukra maradó szülők nem tudnak mit kezdeni a nagy kiterjedésű, többszobás házzal. Eladni pedig nehéz, illetve általában csak áron alul sikerül.

szerző: Váczi Gábor