A Levegő Munkacsoport a Nemzeti Energiastratégia tervezetének május végi változatával kapcsolatban szorgalmazza a fogyasztói oldal (közlekedés, települések, épületek) energiatudatos szerkezeti átalakítását. Egyetért azzal, hogy az anyagban szereplő ellátásbiztonság, versenyképesség és fenntarthatóság fontos pillérei az energiastratégiának. Ám a magas importfüggőségre, az éghajlatváltozásra és a jövőben is folyamatosan növekvő energiaárakra tekintettel az energiatudatosságnak életünk minden mozzanatára ki kell terjednie, túlmutatva az ágazatokon.

Az energiatakarékosságot és az összes szektorra vonatkozó energiahatékony szerkezet kialakítását prioritásként kell kezelni.

Nem engedhető meg, hogy a közigazgatás jelenlegi szerkezete korlátozza egy hatékony nemzeti energiastratégia megvalósítását. A közlekedés mellett a stratégia pontosabb kidolgozásra váró részei a települések és az épületállomány. Energiatakarékos település- és épületállomány kialakításához a mainál sokkal szorosabb együttműködésre lenne szükség a minisztériumok, elsősorban a Belügyminisztérium és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium között.

Az épületek létesítésére és üzemeltetésére fordítjuk az összes energia mintegy harmad részét. Ezért nemcsak az ágazat programjában és az energiahatékonysági cselekvési tervekben, hanem az általános energiapolitikában is meg kell jelennie annak, hogy milyen minőségű épületállomány lenne kívánatos közép- és hosszú távon Magyarországon. Míg az energiastratégia egészénél azt hiányoljuk, hogy kevesebbet foglalkozik a többi ágazat energiaszerkezetével, addig a meglevő épületállomány esetében tovább nehezíti az egyeztetést, hogy túl sok tárcához tartozik az építésügy.

Komoly energiamegtakarítási lehetőségek vannak a települések klíma- és energiatudatos kialakításában:

• A többközpontúság, a forgalomcsillapítás, gyalogos zónák kialakítása, a színvonalas tömegközlekedés a gépjámű-közlekedési igényeket csökkentheti.
• A kompakt települések kialakulása ellen hat egyebek mellett az alacsony földvédelmi járulék. A városkörnyéki telekárak olcsóbbak a rozsdaövezetieknél, de a zöldmezős beruházások a társadalom számára drágák. A közművesítés, közlekedés magas externális költségeinek és a nagy fajlagos energiaigénynek a fékezésére sokkal átgondoltabban kellene a szabályozást kialakítani.
• Klímavizsgálatokra épülő településrendezéssel jobban lehetne a szélsőséges időjárásokhoz alkalmazkodni. Széles azoknak a parkosítási és építészeti beavatkozásoknak a száma, amelyekkel csökkenthető lenne az épületek hűtési igénye, ami köztudottan jóval energiaigényesebb, mint a fűtés.

Valós veszély ma, hogy – az építészeti örökség védelmével párhuzamosan – nem védekezünk a nyári hőhullámok ellen „hagyományos” eszközökkel: fasorokkal, csapadék-visszatartással, az átszellőző csatornák megtartásával.
Fontos lenne az épületek fűtésének átgondolása is. A régebbi épületeknél, műemlékeknél számos kötöttség van a kéményekre és a fűtőtestek elhelyezésére vonatkozóan, amelyek például távfűtéssel könnyebben lennének teljesíthetők. A gázkonvektoros lakások és a nagyobb irodaházak teljes fűtéskorszerűsítési igénye kielégítésénél is szóba jöhet a távfűtés, amely egyben a helyi légszennyezettség szempontjából is kedvező változást hozna. Ha nem teszünk semmit, lassan odajutunk, hogy néhány légkondicionált épülettől eltekintve elértéktelenednek, teljesen lepusztulnak a belső negyedek. Holott az ott található épületállomány még elhanyagolt állapotában is szívszorítóan szép. 

Egy másik megoldatlan terület a vidéki települések arculatának védelme. Európa legtöbb országában – nemcsak Provence-ban vagy a Földközi tenger partjai mentén – a mai építtetők is féltve őrzik az évszázados hagyományokat. A helyi stílus továbbélése nemcsak idegenforgalmi szempontból fontos.

Egy település utcavezetésében, az anyagok, színek, formák megválasztásában évszázadok tapasztalata érvényesül: hogyan lehet legjobban védekezni a szél, a forróság vagy éppen a nagy hidegek ellen.

forrás és teljes anyag: Levegő.hu