Tegnapi napon Kedvesem ajánlására megnéztem egy filmet, azt mondta: "Neked ezt a filmet látnod kell, Te érteni fogod." Ismer.

A film nézése közben azonban nem tudtam eldönteni, hogy mit érzek erősebben. Hogy bőgni szeretnék éppen, miközben a fejemet a falba verem, hogy tényleg ennyire korlátolt és balga lény az ember? Vagy cinikus nevetéssel reagáljak egy-egy epizódban tapasztalható emberi csökönyösségre, amint a mai társadalom vezető hatalmai, és azon belül is a bársonyszékben ülő országvezetők még mindig azt hiszik, hogy egy központi utasítással majd jól távol tarthatják a Földre leselkedő veszélyeket. 

Elkerekedő szemekkel, öklömet összeszorítva és a pléd sarkát szorongatva figyeltem a film jeleneteit, a mondanivalóját, miközben azt éreztem, hogy magam is a film részese vagyok. Még csak meg sem kell erőltetni a fantáziámat, nem kell képzelőerő, hiszen éppen ez történik most a világban, ezeket a napokat, heteket, időket éljük. Karnyújtásnyira történik mindez, mintha nem filmet láttam volna, hanem a valóság képeit a képernyőn keresztül. 

A film 3 évvel ezelőtti,  legalábbis az újra forgatott verzió, merthogy az eredeti - a Nap, mikor megállt a Föld, 1951-ben készült! 60 éve! Felfoghatatlan, hogy azóta egyre csak romlik a helyzet, pedig a film már akkor is ezzel az üzenettel készült: "A hidegháború idején egy földönkívüli érkezik a Földre, hogy figyelmeztesse a bolygó összes népét az egyre fenyegetőbb atomfegyverek veszélyeire, amelyek az űrbe jutva már nem csak az emberiséget veszélyeztetik."

Kiváncsi voltam a film visszhangjára, - mely magam sem tudom hogyan kerülte el a figyelmemet eddig - több kritikát, kommentet olvastam el ma délelőtt. Van, ahol zöld propagandába csomagolt alkotásként említik, máshol az emberi jó érzésekre ható öko sci-fiként. Az emberek nagy többsége csupán egy jóféle akciófilmet lát benne, jobb esetben hiszi el, hogy talán lehet valós alapja, de mintha más nyelven szólna, nem értik az üzenetét. Több helyen olvastam, hogy csapnivaló a sztori, hmekkora butaság egy földönkívüli civilizációt eképpen - hatalmas fénygömb, óriási fémrobot - megjeleníteni.  De végtére is mit tudunk mi arról, hogy az Univerzumban kik és milyen formában élnek, létezhetnek az emberi civilizáción kívül? Valahogy az a régi, kicsit butácska vicc jut eszembe, amikor a parasztbácsi életében először zsiráfot lát és csak nézi-nézi, túl hosszú a nyaka, túl hosszúak a lábai, túl magas - majd megjegyzi: "ilyen állat márpedig nincs!"

Azért, mert még nem láttuk, nem tapasztaltuk, hogy van-e létezés bármilyen formában is a földi léten kívül még nem zárhatjuk ki, nem jelenthetjük ki, hogy nincs. 

De ha ez a szemlélet túl messze is a nézőktől - mert nem bizonyított, nincsenek tapasztalatok -  ha más nem, az az üzenet csak eljuthatna sok embertásamhoz, hogy: "hagytunk időt, hogy megváltozzatok Ti emberek, de nem változtatok, nem változtak a szokásaitok, csak romboltok, csak pusztítjátok a Földet, és mi azt szeretnénk megmenteni, a Földet" - így beszél a főszereplő Klaatu - Keanu Reeves - "földön kívüli". 

Megérdemeljük-e, hogy életben maradjunk? Hát nem sokkolló és elszomorító? Nem az emberiséget kívánják megmenti, hanem a Föld bolygót az Univerzum részére. Nem érzi más is úgy, hogy ez egy döbbenetes tükör számunkra? 

Mondanám, hogy ennyi a film lényege, de inkább azt javaslom mindenki nézze meg, aki tudja. Mert mindenki számára azt fogja üzenni, amennyire befogadóképes. Ez nem kataszrtófa film, nem ökológiaI túlzásokba merítkező sokkolás, ez egy lehetséges variáció, rajtunk múlik, hogyan történik meg.