"Hatalmas energiák szabadulnak fel az emberi életben, ha nincs eltérés abban, ahogy gondolkodunk, amiben hiszünk, és ahogyan élünk." /J. Krishnamurti/

Tavasszal nemcsak a természet éled fel, hanem mi, emberek is.  Szeretnék ezzel összefüggésben az energiáról írni, olyan megközelítésben, amely talán sokaknak misztikusan hangzik, de a reálisan gondolkodók kedvéért egy egyszerű fizika: minden energia! Tárgyaink, a világ, az univerzum és benne mi magunk is.

A fizika órákon szigorúan az anyagi világ részeinek, részegységeinek energiáját tanították, bevágtuk a különböző energetikai folyamatok képletét. Remekül megtanultuk – néha meg is értettük – a forgási energia, hasznos energia, haladási energia, helyzeti energia és társai elméletét, de hogy mindehhez hogyan kapcsolódik az emberhez, vagy hogyan válik szerves részévé, ez nem képezte a tantárgy részét, hiányzott a holisztikus szemlélet. Pedig mi magunk, emberek is energiából vagyunk.

Általában akkor használjuk ezt a kifejezést, amikor őrült mód feltöltekezve, akár pozitív élményekből, akár csodás érzésekkel feltöltve, vagy épp hatalmas tervek megvalósításán fáradozva úgy érezzük semmi nem állíthat meg. Ilyenkor szoktuk még akár a világ szemébe is vágni, hogy: „ide nekem az oroszlánt!” Úgy érezzük bármivel elbírunk, bármilyen nehézséggel szembe szállunk, és le is győzzük. Persze ilyenkor dolgozik bennünk az elme,  az akarat és a tudat is, de nagyon-nagyon nagy mértékben dolgozik bennünk az energia. Ismerős érzés ugye? Magunk sem tudjuk honnan teremtődik ez a hatalmas erő ilyenkor, de az tisztán érzékelhető, hogy szinte végtelenül áll rendelkezésünkre, fáradhatatlanná válunk. Bizonyos elméletek ezt nevezik isteni energiának, vagy univerzális energiának. És, ha így tekintünk rá akkor tényleg végtelen, nincs határa.

Ha megtehetjük és megengedjük magunknak, hogy megéljük azokat a dolgokat, amik fontosak számunkra és mindez a harmonikus élettel összhangban van, akkor eleve tettünk egy nagy lépést a fenntartható lét irányában. Hiszen ebben az esetben hagyjuk áramolni az energiát a maga természetességében. Nem görcsölünk, nem gördítünk akadályokat, nem hadakozunk, nem hárítunk és nem keresünk kifogásokat.

Sokan kapják fel a fejüket, amikor energetikai kezelésekről, reikiről, csi-kungról, csakrákról, auráról hallanak. Túlságosan távoli világot idéz, túlságosan megfoghatatlan és misztikusan hangzó szavak, melyektől hosszú ideje a nyugat világa igyekszik távol tartani magát, esetleg nem tud, vagy épp nem is akar tudomást venni létezésükről. Sőt, rosszabb esetben szándékosan tartja távol magát ezektől a tanoktól, és még meg is bélyegzi sarlatánsággal, netán egyenesen a sátántól valónak véli. A nyugat világa annyira elfoglalt ebben a nagy kényelmi, gazdasági hajszában, hogy alapvető, az emberi léthez szorosan kapcsolható tevékenységektől kerül egyre távolabb. A nagy keleti bölcsek, a mindenkori nagy tanítók, és a mai kor spirituális tanítói hivatottak megmutatni a lét azon szegletét, melyeknek alapja, hogy az ember, mint az univerzum egészének része érezhesse és élvezhesse azt a bizonyos isteni energiát. Nem kell egyetlen vallási irányzat mellett sem elköteleződni ahhoz, hogy ez így elfogadható legyen. De szükséges és fontos hozzá a nyitottság, valamint a létezés értelmének befogadása.

Megfigyeltem, hogy azok az emberek, akik nyitottan és felelősséggel gondolkodnak a környezettudatosság területén, ők maguk a legtöbb esetben nyitottak a spirituális világ megismerése, felfedezése irányában is. Számukra teljesen elfogadható, hogy vannak közöttünk, akik képesek energiával gyógyítani, akik látják embertársaik auráját, vagy éppen energetizálják otthonainkat. Arra jutottam, hogy ők azok, akik tudatosan tekintenek az egész létezésre, és egységben gondolkodnak ember és az őt körülvevő természetről. Nem ragadják ki az embert, mint magasabb intelligenciával rendelkező élőlényt abból a közegből, amely a létezéséhez szükséges feltételeket biztosítja. Sokkal inkább tekintenek egyfajta alázattal környezetükre, és mivel annak is tudatában vannak, hogy csak általa tudnak ÉLŐ LÉNYEK maradni, ezért óvják, vigyázzák a Föld kincseit.

Howard Thurman gyönyörű idézetével zárom soraimat:

„Ne azt kérdezd, mit tehetsz Te a világért! Azt kérdezd, mi az, amitől Te újjáéledsz. A világnak élettel teli emberekre van szüksége!”

Márton Anikó