Dönteni felelősség. Jobbra, vagy balra indulni, vagy egy helyben toporogni is döntés kérdése. Ám jobb, ha tudjuk, hogy minden gondolatunknak, szavunknak, döntésünknek, cselekedetünknek következménye van. Annak is, ha toporgunk és nem döntünk. Annak is, ha továbbra is máshonnan várjuk a fenntartható, környezetbarát élet megteremtésének lehetőségeit.

Annak is, ha a televízió előtt ülve fogjuk a fejünket, hogy „jajj istenem, merre tart a világ?” A világ arra tart, amerre visszük, amerre cselekedeteink kormányozzák. És bizony-bizony mi is benne ülünk, utasok vagyunk, úgyhogy nagyon nem mindegy, hogy az utazást élvezni fogjuk, vagy a vészfékért kapkodva riadt utasként szemlélni a szakadékot.

Nem fogják mások megmondani, hogy mit tehetünk a magunk életében, nem fogja senki helyettünk elvinni a szelektív szemetet, nem fogja senki megmutatni a boltban, hogy mit vásároljunk, nem súgja meg senki, hogy a pazarlásnak mekkora ára van. Viszont a gyerekeink egészen biztosan elénk fognak állni és felelősségre fognak vonni, hogy: Anya, Apa, ha tudtátok miért nem tettetek semmit?

Divatos és gyakran emlegetett szó lett manapság a tudatosság. Én ezt összekapcsolom azzal, ami régen magától értetődő volt, - mert akkoriban még nem volt ennyi termék, vagy élelmiszer, vagy szolgáltatás, technikai vívmány - az mára a hatalmas választéknak köszönhetően körültekintő és felelősségteljes döntést igényel.

Ha így tekintjük a dolgainkat akkor igen, ez a tudatosság. Amikor eldöntöm, hogy Pista bácsitól vásárolok a piacon saját termesztésű krumplit, vagy a multiba megyek előre csomagolt zöldségért akkor is tudatosan választok. De ebben a választásban benne van a felelősség is. Döntök arról, hogy a multikat támogatom, vagy Pista bácsit, és rajta keresztül a hazai gazdaságot. Ez utóbbi jól felfogott érdekünk hosszú távon, még akkor is, ha a multi mindent megtesz azért, hogy akciókkal, nyomott árakkal oda csábítson. Neki ez az érdeke. A mi érdekünk azonban az, hogy a jövő generációjának könnyebb legyen, és jó minőségű, hazai terméket fogyaszthassanak gyerekeink, unokáink, ehhez azonban ma kell meghozni azt a döntést, hogy vásárlásommal kit, vagy mit támogatok.

Középiskolás koromban került kezembe egy könyv: - Hankiss János: Hajnali három, habfürdő( 1988-as kiadás) – a címe önmagában nem sokat mond, talán nincs is benne sem habfürdő, sem hajnali három, de van benne sok-sok bölcs gondolat, melyek akkor a felnőtt lét küszöbén is sokat jelentettek nekem, és mai napig szoktam idézni belőle gyerekeimnek, barátaimnak 1-1 krízis helyzetben. A könyv legfontosabb értéke az a hatalmas mennyiségű magatartási tanács, életbölcsesség, amellyel az olvasó egy élet során szembe találkozhat. Önmagunk alaposabb megismerésére ösztönző gondolatok, miként, milyen módon viselkedjünk a legkülönbözőbb élethelyzetekben – boldog vagy épp csalódott szerelmesként, felelős szülőként, barátként, főnökként – ezeket a helyzeteket járja körül az írás. Nem regény, nem cselekmények sora, ám remek útmutatás, nekem amolyan kis élet-biblia. Gyakran veszem le a polcról, így teszek most is, amikor a döntés és felelősségvállalás kérdéskörét boncolgatva minél inkább szeretném a hangsúlyt abba az irányba vinni, hogy merjünk a saját életünkben dönteni.

„Minden döntés nehéz: a nagyobbak életveszélyesek. Érthető hát, hogy ide-oda kapkodunk tanácsért, marasztaló vagy külső indíttatásért. Tanácsot kérünk, segítséget várunk. De ilyen egyszerű segítség nem létezik.

Jó lenne másra hárítani a felelősséget, szétosztani a terhet, melyet jövőnk bizonytalansága mér ránk. Próbára tenni a kételyeket, amelyeket a választás kérdőjele kényszerít ki belőlünk. De a választás terhét nem lehet feldarabolni: jog és kockázat a mi vállunkat nyomja, és ami jön azt is nekünk kell viselni.

Keresztútjaidnál így hiába vársz autóstoppra: a kereszteződésben meg sem állhat az autó. Tiltja a szabály.”

Spirituális tanítók vélekedése szerint nem a jövő a legfontosabb, hanem a ma és a most. Az a pillanat, amiben éppen vagyunk, az a helyzet, amit éppen megélünk. Mert csak ez a biztos, csak ez, ami igaz. Minden más, ami még nem történt meg bizonytalan. A jövő, és a terveink ma még csak egy elképzelés, azonban valami olyan dolog, amiért ma kell tennünk. Most, ebben a pillanatban. A 24. órában!

Itt vagyunk a kereszteződésben, ne várakozzunk hát tovább!

Márton Anikó