Azokon az embereken és eseményeken, akik és amelyek nyomot hagytak rajtunk - akár kedvezőt , akár kedvezőtlent - immár túlléptünk. Hogy kik voltunk eddig, az már megmásíthatatlan tény, hogy kivé válhatunk a továbbiakban, az határtalan és korlátok nélküli lehetőség.

A múltat annak a szolgálatába kell állítani, hogy a jövő élvezetesebb és egyben nyereségesebb legyen. Gyakran nehezünkre esik megállni az élet hajszájában, hogy kirostáljuk az évek során felgyülemlett hulladékot. Mindnyájan szert teszünk egy sereg ismerősre, szokásra, attitűdre, beidegződésre, véleményre és filozófiára, amelyek megtartását egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, ha őszintén egy jobb élet megvalósítására törekszünk. 

Ha azt akarjuk, hogy valaha is javulás álljon be hozzáállásunk, eredményeink vagy boldogságunk terén, gyakorolnunk kell magunkat abban a fájdalmas fegyelemben, amely életünk kertjének „kigyomlálásához” szükséges. 

Jobb egyedül lenni, mint olyan emberek társaságába keveredni, akiknek a társasága negatív. Jobb lemondani a megbeszélt találkozót, mint megtartani olyan emberekkel, akik csak az időnket pocsékolják. Jobb nemet mondani, mint elfogadni olyasvalamit, amit nem akarsz megtenni. Azon események és emberek közül, akik jelenleg befolyást gyakorolnak ránk, sokat fel kell áldoznunk.

Az élet a válogatás, az elutasítás, a felülvizsgálat és a módosítás kényes hadműveleteiből áll. Minden egyes ember, aki a világra születik, vagy hozzátesz valamit a világhoz, vagy elpusztít valamit belőle.

Erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy tudatára ébredjünk határtalan képességeinknek. Erőfeszítést kell tennünk ahhoz, hogy jó érzéssel fogadjunk mindent, ami történik velünk- az élet örömeit éppúgy, mint a bánatait. És ahhoz is erőfeszítést kell tennünk, hogy megtanuljuk szeretni önmagunkat mindenekfelett, különösképpen akkor, amikor világosan tudatában vagyunk kudarcainknak, kételyeinknek és tragédiánknak.

A hozzáállásunk határozza meg, hogy szeretünk vagy gyűlölünk, igazat mondunk vagy hazudunk, cselekszünk vagy késlekedünk, előrelépünk vagy meghátrálunk, és valójában mi döntjük el a saját hozzáállásunk révén, hogy sikert érünk el vagy kudarcot vallunk.