Az intuíció, vagyis a megérzés a latin „intueri” szóból származik, ami annyit jelent: belül látni. Minden egyes embernek megvan ez

a képessége: a logikuson túlmutató tudást vagy azonnali érzékelést jelenti.

Előfordul, hogy minden különösebb logika vagy magyarázat nélkül úgy érezzük, meg kell tennünk bizonyos dolgokat. Ha pedig kicsit odafigyelünk, kiderülhet, hogy sokat köszönhetünk egy-egy ilyen döntésnek – akár az életünket is.

Fontos figyelni erre a belső hangra, kicsit elcsendesedve, akár a külvilágtól nyugalmat teremtve meditálás közben, vagy csak ösztönösen figyelni érzéseinkre.

Időnként el kell gondolkodni cselekedeteinken, átgondolni jót és rosszat, utána tiszta fejjel könnyebb hallgatni megérzéseinkre.

Éld meg belső szabadságod, törekedj harmóniára.

Hírességek és megérzések

A II. Világháború ideje alatt Winston Churchill vacsorát adott minisztereinek a Downing Street-en. Az este a kedvezőtlen politikai helyzet ellenére kellemes hangulatban telt, amikor Churchill egy hirtelen ötlettől vezérelve otthagyta asztaltársaságát, a konyhába sietett, és kiüríttette a személyzetet a helyiségből. Visszatért az étkezőbe, és minden magyarázat nélkül vendégeit az óvóhelyre terelte. Néhány perccel később bomba csapódott az épület konyhájába és ebédlőjébe, porig rombolva a ház hátsó részét.

Lincoln halála

Abraham Lincolnnak különös álma volt: az éjszaka csendjében a Fehér Házban távolról sírást hallott. Az álomban elindult a hang irányába, teremről teremre járt, míg egy sötét helyiségbe ért. A szoba közepén egy koporsót talált, rajta az amerikai zászlóval. Szörnyű érzés kerítette hatalmába, és értetlenül állt a látvány előtt, mivel nem volt tudomása arról, hogy valaki meghalt volna az Elnöki Palotában. Pillanatnyi rosszullétén és megdöbbenésén felülkerekedve odafordult az egyik őrt álló katonához és megkérdezte, mi történt. „Meghalt az elnök” – válaszolta viaszos arccal a katona. „Gyilkos merénylet áldozata lett”. Lincoln még másnap sem tudott napirendre térni álma felett. Három nappal később, nyilvános szereplése alkalmával egy bérgyilkos golyója végzett vele.

James Dean nem hallgatott más megérzésére

1955. szeptember 23-án este 10 órakor Sir Alec Guinnes amerikai filmszínész egy hollywoodi étteremben vacsorázott, amikor feltűnt egy számára ismeretlen, szőke fiatalember. Az asztalához invitálta. James Dean volt az, aki ragaszkodott ahhoz, hogy példaképének megmutassa legújabb szerzeményét, az utcában parkoló Porschéját. Sir Alec Guinnes valami különös, belső hangtól vezérelve (amit később maga sem tudott megmagyarázni) az autóra pillantva ezt mondta James Deannek: "Kérem, soha ne üljön ebbe a kocsiba. Ha megteszi, egy héten belül halott lesz." Egy héttel később, pénteken délután 4 órakor a fiatal filmsztár halálos kimenetelű autóbalesetet szenvedett.

Ez a belső hang bennünk él. Olykor dörömböl és kiabál, melynek hatására azonnal cselekszünk,  máskor finoman szólít meg.  Gyakran előfordul, hogy mintha nem akarnánk meghallani suttogását. Hogy miért? Mert egónk többnyire erőteljesebb, mint a lelkünk, és túlgondolkozunk mindent.

Néha  unottan legyintünk ezekre a figyelmeztető jelekre, pedig érezzük, hogy jót akar, jó irányba visz.

De mi is ez a belső hang? Sokan, sokféleképpen nevezzük. Van, aki intuíciónak, megérzésnek hiszik, van, aki isteni sugallatnak hívja, és van, aki úgy gondolja, valójában saját magunknak üzenünk. Az agyunk olyan hullámhosszra vált, ahol érzékenyebben figyel a tudatalattira.

Mindegy minek nevezzük, a lényeg, hogy halljuk meg szavát – sokat segíthet.

A intúíció minden ember számára nagyon fontos. Annak érdekében, hogy meghalljuk a belső hangunkat tennünk is kell valamit. Amikor "megszólal" ne kételkedjünk benne, ne tegyünk ellene, hanem figyelemmel és bizalommal higyjük el és cselekedjünk.

Sokan érzik meg, ha számukra közel álló emberrel történik valami. Ez is egyfajta telepátia.  Vannak, akik megálmodnak eseményeket,  igaz, gyakran az álom és ébrenlét határán, az agykontroll szerint alfának nevezett különös lelkiállapotban "veszi az információt"

Mindig titokzatosnak tűnt, ha valaki ösztönösen, belső hangját és nem más ismert - látással, szaglással, olvasással  - fogható jelzést érzékelt. Ilyen a telepátia is, vagy azok az emberek képességei, akiket látóknak neveznek. Néha össze is keverednek ezek a jelzők, nem igazán választhatók szét.

Bíznunk kell benne és önmagunkban is. És minél többször cselekszünk megérzéseink szerint és minél jobban bízunk benne annál többször hallattatja majd magát.

forrás: Elíxir.hu